Idézet a 56pizsama.postr.hu oldalról

Kepes Andrást, öt lány és egy fiú apukáját kérdeztük a bő harminc év alatt gyűjtögetett tapasztalatairól.

A két legnagyobb lányom között 16 hónap a korkülönbség. Akkor az volt az elméletünk, mert az embernek az első gyerekeknél még van elmélete, hogy ez az ideális korkülönbség. Hiszen, amikor a kisebb születik, a nagyobbnak még nem alakult ki az “éntudata”, nem lesz féltékeny, azonnal “mitudatuk” lesz, mint az ikreknek. Ráadásul két kislány ilyen kis korkülönbséggel prímán eljátszik egymással. A legnagyobb lányom, azóta is neheztel, hogy azonnal ráküldtük a testvért, ki sem élvezhette a koncentrált figyelmet. Nem is nagyon játszottak egymással, annyira különbözők. Minél kevesebb gyereke van valakinek, annál inkább hajlamos az általánosításra, annál magabiztosabban igyekszik meghatározni, milyen egy-két-három gyerek, milyen egy fiú és milyen egy lány.

A második és a harmadik lányom között 15 év van, aztán 6-8 évente jöttek a többiek, köztük unokák, úgyhogy a családi összejöveteleken mindenkinek van játszótársa. Az unokák nagyszerűen eljátszanak a velük egyidős nagynénjükkel, és babáznak a nagybátyjukkal. Ma 6 gyerek, meg egyre szaporodó számú unokák boldog-büszke papája-nagypapája vagyok, viszont nincs elméletem. Öt lány és egy fiú után hovatovább már azt a kérdést is bárgyúnak tartom, hogy mi a különbség egy lány meg egy fiú között? Vannak szelíd, szemlélődő kisfiúk és fáramászó, karddal hadakozó kislányok, meg persze barbiebabák és égedelem srácok is. Minden gyerek, minden testvépár más. Lassan ott tartok, hogy még egy gyerek sem egyforma…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.