A Rukkola csapata is csatlakozott a „Nyelvvel-Lélekkel” elnevezésű karitatív programhoz, amely tavasszal indult és ősszel fejeződik be. A Lector fordítóiroda és a Magyar Vöröskereszt idegen nyelvű könyveket gyűjtött rászoruló gyerekek számára. Az akció védnökével, Kepes Andrással beszélgettünk, aki a magyaron kívül, angolul spanyolul, franciául és olaszul is olvas.

Miért tartja fontosnak a „Nyelvvel-Lélekkel” programot?
Az idegen nyelvek ismerete ma már nemcsak a szakmai előmenetelhez elengedhetetlen követelmény. Aki nem beszél más nyelvet, nem képes bensőséges kapcsolatba kerülni idegen kultúrákkal; és valószínűleg a saját kultúráját sem tudja a helyén kezelni.
Bizonyos szempontból szerencsések vagyunk, hogy a magyar az anyanyelvünk, máskülönben sosem tudnánk minden ízében élvezni Adyt, József Attilát, Karinthyt, Weöres-t. Másfelől a magyar ún. kisnyelv; ahhoz, hogy szót értsünk a világgal, idegen nyelveket is beszélnünk kell. Ezt a hollandok, a dánok, a svédek, a norvégok és a többi hasonló cípőben járó nemzetek pontosan tudják.
A nyelvtanulás pénzkérdés is, nagydolog, ha legalább nyelvkönyvekkel lehet segíteni a rászorulókat. Hasznos, és szép gondolatnak tartottam a kezdeményezést, ezért vállaltam a védnökséget.

Hány nyelven beszél? Hogyan tanulta meg őket?
Igazából a nyelvtanuláshoz óriási szorgalom és elszántság kell. Bevallom, bennem egyik sincs meg, és roppant mód tisztelem azokat, akik saját erőfeszítésük árán sajátítottak el idegen nyelveket. Én csak mázlista vagyok; gyerekkoromban a szüleim, akik mindketten öt nyelven beszéltek, évekig külföldön dolgoztak, így jártam francia iskolába, Libanonban, spanyol nyelvű iskolába, Argentínában. Később sikerült elnyernem néhány ösztöndíjat: tanulhattam, taníthattam az Egyesült Államokban. Feleségem olasz szakos tanár, sokat járunk Itáliába, így konyhaszinten az olasszal is elboldogulok. Szépirodalmat, a magyaron kívül, angolul és spanyolul olvasok, újságot vagy szakkönyvet franciául és olaszul is.

Munkái során mindig szüksége volt az idegen nyelvekre?
Egyetemista koromban spanyol tolmácsolással, spanyol nyelvű szépirodalom lektorálásával, fordításával kerestem pénzt. Később a rádió spanyol nyelvű adásához hívtak dolgozni. Amikor elindítottuk a Stúdió ’80-at a tv-ben, akkor is idegen nyelv tudásomnak köszönhettem, hogy én tudósíthattam a Cannes-i, a berlini, a tokiói, a San Sebastian-i filmfesztiválokról, az Oscar-díjról és a Nobel-díj átadásokról. Így tudtam elkészíteni sok dokumentumfilmemet, köztük a Világfalu sorozatot. A nyelvtudás a külföldi ösztöndíjaknak és a tudományos fokozatoknak is feltétele volt.

Előfordult, hogy nehezen boldogult idegen nyelvterületen?
A spanyolt óriási nyelvterületen beszélik a Tűzföldtől Mexikóig, Spanyolországtól az afrikai partokig, a Kanári-szigetekig. Latin-Amerikában szinte minden országban meg kell tanulni, melyek azok a szavak, kifejezések, amelyek ott mást jelentenek. Ami az egyik országban hétköznapi szó, az a másikban esetleg egészen vulgáris jelentéssel bírhat. Például a traste Mexikóban edényt jelent, Argentínában pedig segget. Egyik mexikói ismerősünk Argentínában kért valamit a boltban, amivel edényt lehet tisztítani, kicsit csodálkoztak a vulgáris stíluson, de adtak neki wc papírt. A guagua, Kubában autóbuszt, Chilében csajt jelent.

Amikor az Amazonas mentén, indián falvakban forgattam, két-három nyelvből, spanyolból, franciából, portugálból kellett összekotyvasztanom a szókincsemet, hogy megértessem magam a bennszülöttekkel. Akik egyébként négy-öt nyelvet beszéltek, hiszen különböző törzsi nyelveket kellett megtanulniuk, hogy megértessék magukat a szomszédos törzsekkel, a franciát és a portugált, pedig azért, hogy kommunikálni tudjanak az európaiakkal.

Sok országban a gyerekek már iskolás korukban több nyelven beszélnek anyanyelvi szinten, Magyarországon ez ritka. Mi lehet az oka?
Évszázadokon át nemzeti identitásunk kialakításában, majd megőrzésében az egyik legfontosabb fegyverünk az anyanyelvünk volt. Szinte csoda, hogy a középkorban a latin, később a német, a török, az orosz politikai, kulturális és nyelvi kényszerek ellenére ilyen erőteljes a kultúránk. De idegen nyelvek ismerete nélkül már nincs gazdasági kapcsolat, nem leszünk képesek megérteni másokat, és bennünket sem fognak megérteni. A nyitottság fennmaradásunk feltétele. Arról nem is szólva, micsoda boldogságforrás megismerkedni idegen kultúrákkal, emberekkel, tájakkal, ételekkel.
Kicsit félve mondom, nehogy a színészek és a szinkronrendezők megorroljanak rám, de azokban az országokban beszélnek idegen nyelveket az emberek gyerekkortól, ahol nem szinkronizálják a filmeket a televízióban.

Hány éves korban érdemes elkezdeni idegen nyelvet tanulni?
Erről különböző elméletek szólnak. Maradnék a saját tapasztalatoknál. Nagyobb gyerekeim tízéves koruk körül kezdték, és ma már valamennyien kitűnően beszélnek egy-két nyelvet. Ötödik lányunknál a feleségem új technikát választott. Lujzi, egészen pici kora óta csak olaszul nézhet tévét, annyira megszokta, hogy soha nem volt benne ellenállás ezzel kapcsolatban, és most hét és féléves korára folyékonyan beszél olaszul, sőt meséket is olvas, és elkezdett angolul tanulni.

Ismeri a Rukkolát?
Nagyszerű ötletnek tartom a könyvcserét. A kaliforniai Stanfordon Egyetemen a tehetős diákok is eladták használt tankönyveiket az alsóbb évesek, aztán a pénzből megvették a felsősök használt jegyzeteit. Egyre drágábbak a könyvek, a társadalom egyre szűkebb rétegei képesek megvásárolni. Nagy segítséget jelentenek a letölthető művek is, ugyanakkor egy könyvet kézbe fogni mindig öröm.
Nekem az a tapasztalatom, hogy még mindig elég sokan szeretnek olvasni. Más kérdés, hogy jó lenne, ha minél több emberrel sikerülne megszerettetni az értékes kultúrát. Azt gondolom, ez közös felelősség; a szülőké, az iskolarendszeré és a mindenkori kulturális kormányzaté.

Nemrég jelent meg első regénye, a Tövispuszta, amelyből egy példány már a Rukkolán is elérhető! Milyen visszajelzéseket kapott az olvasóktól?
Meghatóan jól fogadta a közönség. Többen gratulálnak az utcán, mint sok tv-műsorom után. A következő regényem még „érlelődési stádiumban” van. A gyerekeim, köztük egyéves kisfiam jelenleg előnyt élveznek, aztán ott van az oktatás is, a dékáni teendők a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán. De már nagyon írnám az újabb regényt!

Novák Zsófi Aliz

A Lector fordítóiroda és a Magyar Vöröskereszt „Nyelvvel-Lélekkel” elnevezésű karitatív programot indított, melynek célja, hogy a magyar nyelvoktatás színvonalának növeléséhez, s ezzel a gyermekek nyelvtudásának fejlesztéséhez hozzájárulva idegen nyelvű oktatási anyagokhoz juttassa azokat a rászoruló, rossz anyagi körülmények között élő, hátrányos helyzetű gyermekeket és iskolákat, akik anyagi forrásokat csak lemondások árán tudnának e területre áldozni. Céljuk, hogy az akció végére annyi új, használt és feleslegessé vált, ámde jó állapotban levő nyelvkönyv, szótár és egyéb idegen nyelvű kiadvány gyűljön össze, hogy minden rászoruló intézménynek és gyermeknek elegendő könyvet adhassanak át az új tanév kezdetén.

Forrás: http://salata.rukkola.hu