Fiatalon tart a kíváncsiság
2012.10.29. 12:47
Kepes András körül csend volt mostanában, egészen legújabb kötete megjelenéséig. Most viszont újra felgyorsulnak az események körülötte, mert indul az új televíziós műsora és egy hét múlva ünnepli hatvanadik születésnapját.
- Diplomatacsalád gyermekeként sok országot megismert. Hol élne szívesen?
- Valamilyen mediterrán helyen, de csakis kétlakiként, Magyarországtól nem tudnék elszakadni. Szívesen mennék Olaszországba vagy Spanyol- országba, kedvenc városaim Párizs, New York, Barcelona. Rómában egy hónapot töltöttünk a közelmúltban a feleségemmel, aki olasztanár.
- Műsorait készítve számos idegen kultúrát ismert meg. Mit venne át tőlük, ha tehetné?
- Például toleranciát, hogy könnyebben elfogadjuk a másféle gondolkodásmódot, a világot ne csak fekete-fehérben lássuk, hanem próbáljunk az árnyalatokra is figyelni. Ez jó lenne nekünk, magyaroknak. A halálhoz való hozzáállásunkon is változtathatnánk, hiszen a nemléthez képest az a hetven-nyolcvan év, ami megadatik nekünk itt, a földön, egy átmenet. Az egyiptomiak úgy élték le az életet, hogy elraktározták a hátsó traktusba a tényt, hogy nem fognak örökké élni. El kell tudnunk számolnunk, ha másnak nem, magunknak vagy az utókornak, vagy aki hívő, az a Jóistennek, hogy miként is éltünk. Ez megszabhatja cselekedeteinket. De nem koncentrálok én a halálra, csak látom, hogy egyes kultúrákban mennyivel okosabban bánnak az emberek ezzel. Ahol szeretnek és tudnak élni, jókedvűek és boldogok, és nem siránkoznak állandóan. Ezek pedig számomra mind tanulságok.
- Korábban úgy nyilatkozott, hogy egész életében az öreg bölcset és a kalandvágyó világcsavargó újságírót próbálta összeegyeztetni. Sikerült mára, vagy ez még ma is jellemző?
- Az életem a küzdelemről szól, ahogy másnak is. Különböző ellentétek feszülnek bennünk, ezeket próbáljuk összeegyeztetni, ez teszi izgalmassá. Igen, még ma is egyeztetek.
- Ennek is része az új könyv, amely Matt a férfiaknak címmel jelent meg a sakk világáról és a Polgár családról?
- Nem szoktam másokról könyvet írni, de Polgár Judit felkért rá. Kihívás volt egy olyan nőről írni, aki kivételesen tehetséges, okos, aki a férfiakkal is felveszi a versenyt. A családot régóta ismerem, most arra próbáltam választ adni, hogy neveljünk-e zsenit a gyerekünkből, tehetségesebbek-e a férfiak a nőknél, okosabbak-e a nők a férfiaknál.
- Márpedig a nőkkel szoros kapcsolatban van, öt kislány veszi körül, a kettő unoka közül egyik végre kisfiú lett.
- Mindig jól kijöttem a lányokkal, nővéreim vannak. Egyébként pedig hároméves múlt a legkisebb lányom, a két unokám közül az egyik szintén lány. Régi jelszavam, hogy aki szereti a nőket, az szaporítsa őket. Ezt be is váltom, de közben örülök, hogy van egy fiú unokám, hogy valamelyest megtapasztaljam, milyen fiús szülőnek lenni.
- Néhány éve, a halálhíre hallatán jót nevetett. Örülünk, hogy csak kamu volt, és hogy sikerült legyőznie a rákot. Akkor vált el, szakmai mélyponton volt. Sorscsapásnak érezte vagy figyelmeztetésnek?
- Nem sorsszerűség a betegség. Ha az ember válsághelyzetben van, legyengül az immunrendszere, feltörnek a betegségforrások, amelyek a szervezetünkben egyébként is ott vannak, a rákkal együtt. A betegség előjön, de nyilván a hajlam is belejátszik. És mindennek pszichés háttere is van. Szerencsére ennek már tíz éve, azóta olyan jól vagyok, hogy eszembe sem jut, csak amikor megkérdezik. Tényleg nevettem, amikor meghallottam, mit beszélnek, hiszen tudtam, hogy nem haltam meg. Nem ütött szíven, csak az zavart, hogy hivatalos szervek hívták a feleségemet, hogy megvan a parcella, a díszsírhely. Úgy döntöttem, akkor inkább adok egy interjút, hogy helyrerakjam ezt, mert ha nem beszélek róla, akkor tényleg azt hiszik, meghaltam.
- Azóta is aktívan dolgozik, közvetlen stílusával jó néhány millió nézőt a televízió elé szegez műsoraival. Nem kell versenyeznie a nézettségért.
- Ennek örülök, de nem tudom pontosan, hogy miért van így. A múltkor voltam egy úgynevezett látó embernél, mert rábeszéltek, hogy menjek el. Mások rosszul lettek, mert annyira erős volt a ki- sugárzása, hogy nem bírták, felkavarta őket. Én ezt nem éreztem, engem másképp érdekelt a látó ember. Hiszek is benne meg nem is, ahogy a világgal az ember lehet elfogadó és szkeptikus is. Ezt egy fontos magatartásnak tartom. Ahogy a zen buddhizmus egyik lényege, hogy attól lesz kerek a világ, hogy aki nagyon a földön jár, azt egy kicsit felemelik, aki folyton fent van, azt pedig le kell néha rántani.
- Mikor kapunk mindebből ízelítőt újra a képernyő előtt?
- Az m1-en nyolcadikán lesz egy beszélgetés először velem, majd a sorozatom Különös történetek címmel indul e hónapban. Izgalmas, felkavaró emberi történeket mesélek, a riportalanyok nem mindegyike ismert, mégsem különösebben hétköznapiak. Például egy félig bolíviai és félig magyar embert mutatok be, aki kamaszkorában jutott hazánkba. Később a BBC tudósítójaként keveredett Horvátországba, ahol beállt az ottaniakhoz, a háború végén pedig már a horvát hadsereg ezredeseként szerelt le. Most visszamentünk megnézni, mi történt tíz évvel később, hogy valóban véget ért-e egyáltalán a háború. Mert én azt mondom, egy háború sosem ér véget. Egy másik történet Horthy Miklós menyét mutatja be, egy harmadik pedig Horthy unokáját. Azt, hogy Magyarország mennyire képtelen feldolgozni az elmúlt hetven-nyolcvan év történelmét, és hogy miként oldja meg ezt a család.
- Az idén hatvanesztendős, mégis aktívan dolgozik. Rengeteg az energiája, remek a munkabírása. Mi a titka?
- Nem akarok fiatalabb lenni, nem érdekel a korom. Az ember nem lehet fiatalabb, legfeljebb kortalan. A mondás szerint aki kíváncsi, hamar megöregszik, szerintem pedig pont fordítva van, aki kíváncsi, az sokáig fiatal marad, mert szeretné a kíváncsiságát kielégíteni. Én legalább olyan kíváncsi vagyok most is, mint amikor 16 éves voltam.
Forrás:http://www.naplo-online.hu
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.