Mi köze Woody Allennek Győzikéhez? Lehet-e törött lábbal égő fáklyát dobálni? Deák Krisztina és Kepes András beszélget az emberi arcról, a női sorsról és a film erejéről.

Magazin: Gyakran találni filmötletet a könyvespolcon?

Deák Krisztina: Nem, bár Aglaja Veterányi A gyermek a forró puliszkába esett című önéletrajzi írását ott találtam. A borítón az író arcképe volt, tépett, rövid haj, homlokig behúzott kötött sapka, erős tekintet. Vonzott az arc, amelyet a szempár sugárzott.

Kepes András: Én riport- és dokumentumfilmeket forgattam, amelyekhez az ötletet az ember nem a könyvespolcon találja, de az arc és a tekintet ott is meghatározó. Muszáj, hogy a nézőt megfogja a riportalany személyisége.

Deák Krisztina:  Az arcok mellett a napló jellegű írások is jó alapanyagok, mert életszerűek. Aglaja könyvében nincsenek dialógusok, az egész egy nagyon erős érzelmi benyomás a gyermekkoráról és a cirkuszi világról.

Kepes András: Valóban létezett cirkuszi produkció, ahol az artistanő a hajánál lógatva hódította meg a világot? Vagy ez metafora, amit te találtál ki?

Deák Krisztina:  Ez létező cirkuszi mutatvány, Kínából származik. Egyetlen európait találtam, aki meg tudja csinálni, Enrica Staubertit, aki a filmben Ónodi Eszter dublőre volt. Elképesztő nő, az utolsó forgatási napra begipszelt lábbal jött: a partnere hibázott, ő pedig összetörte magát. A felvétel előtt levágta a gipszet, s megcsinálta a mutatványt a magasban lógva, törött lábbal, égő fáklyákkal.

Kepes András: Félelmetes, hogy egyes rendezők miket művelnek a színészeikkel.

Deák Krisztina:  Ha utólag rágondolok, engem is kiráz a hideg. Te írás közben mindent meg mertél tenni a szereplőiddel?

Kepes András: A regényben az ember ugyanúgy válogatja a karaktereket, csak nagyobb szabadsága van. A jeleneteknél nem kell tekintetbe venni a színész képességének határait és a költségvetést. A dokumentumfilmek után a Tövispuszta igazi lubickolás volt, és kemény küzdelem az őszinteséggel. A regény fikció, de ha igazán őszinte, többet árul el a szerzőről,mint egy önéletrajzi írás. Abban lehet rejtőzködni, a szépirodalomban nem.

Magazin: A film is önleleplezés?

Deák Krisztina:  Ha az ember be tud bújni valamelyik szereplője mögé, bátrabban mond el bizonyos dolgokat. Több szereplővel is lehet azonosulni, negatív karakterekkel is. De a film egyszerűbb műfaj, mint az irodalom. Tudni kell, hogy mi a fő szál, és mindent alá kell vetni. Az Aglajában minden a kislányon szűrődik át. Az igaz és úgy igaz, ahogy ő látja.

Magazin: A filmjeinek középpontjába szintemindig a női sorsot állítja.

Deák Krisztina: Ez általában nem így kezdődik, a végére alakul így. A miskolci boniésklájd azért nem volt eléggé sikeres, mert engem ott is csak a lány érdekelt, aki 15 évesen egyedül marad a világban, és börtönbe zárják. A közönség nem erre volt kíváncsi. Az a világ piszkos, karcos, brutális. Bennem belső késztetés van a kompozícióra és a harmóniára. Nemrég visszanéztem Az égnek madarai mozdulatlanok című vizsgafilmemet, ami egy háború utáni Déry Tibor-történet. A romhalmazok, a lepusztultság ellenére benne van a szépség és a harmónia. Ha ez így van, minek küzdenék ellene?

Magazin: A karcosság a televízióban is hódít.

Kepes András: Az igényesség, az árnyalt gondolkodás szinte kiveszett. Amikor Krisztával kollégák voltunk a Magyar Televízióban, évente hatvan-hetven tévéfilm, tévéjáték készült igényes irodalmi alapanyagból. Voltak zenés műsorok, színházi közvetítések. A szirupos giccsekkel és az egy kaptafára készült brutális akciófilmekkel a tévécsatornák a szellemileg és érzelmileg kiszolgáltatott tömegekre számítanak. Belőlük csinálnak pénzt. Az érzékenyebb, intellektualitásra vágyó emberek, beleértve a fiatalokat, már rég nem néznek tévét.

Magazin: Fellini, Godard vagyWoody Allen után nem méltatlan Győzikéről lmet készíteni?

Kepes András: Nyilván arról a dokumentumfilmről beszél, ami három évvel ezelőtt a Különös történetekben ment. Ha látta, tudja, hogy nem Győzikéről szólt, hanem a jelenségről, amiről beszéltem. Álszent módon él egymásból a bulvársajtó, a kereskedelmi tévézés és a szellemileg lepusztult nézői tömegek, miközben a Győzikékre fröcsögnek. A siralmas gépezetben – a 15 perces hírnevük ellenére is –csupán balekok és áldozatok.

Deák Krisztina:  A mai televíziózásnak technikai szempontból sok előnye van, csak élni kell velük. Amikor eljöttem a tévéből, elhoztam a gyönyörű rézollómat. Mutattam a fiamnak, aki szintén filmes, ezzel vagdostuk a filmszalagokat. Nevetett. Én azért sosem felejtem el a laborból frissen kihozott filmszalag csodás illatát.

Kepes András: Az internet is nagy ajándék, hatalmas tudást rejt magában, és bárki elérheti. Mégis feudális különbségek vannak a társadalomban:milliók nőnek fel szellemi kirekesztettségben, soha nem kerülnek kapcsolatba izgalmas, elgondolkodtató világgal, amely segítene választ adni a saját problémáikra is. Gazdasági válság idején, amikor a kultúrára fogékony embereknek már nem futja színházés mozijegyre, könyvre, koncertre, kiállításra, a televízió nak erkölcsi kötelessége volna sokrétű és értékes kultúrát közvetíteni. Ha egy országból kipusztul a kultúra, az magával rántja a gazdaságot és az életminőséget is. Most ennek vagyunk tanúi.

Deák Krisztina:  Senki sem tudja elképzelni, a filmesekben micsoda erő és alázat van, ha munkáról van szó. Az életünk, hogy filmet készítünk. De feloldhatatlan az ellentét, hogy a filmkészítés egyeseknek alkotómunka, másoknak biznisz.

Kepes András: Orson Welles nem szántaműalkotásnak az Az aranypolgárt, mégis azzá vált, mert anynyira jó. Shakespeare-nek sem jutott eszébe, hogy ő most éppen művészetet csinál, pedig még a kocsmákban is őt idézgették.

Deák Krisztina:  Ők zsenik voltak. Én a mai filmkészítésről beszéltem. Angol nyelvterületen lehet üzletet csinálni művészettel, mert az anyanyelvi közönség is hatalmas.

Magazin: A dán vagy a román is kis nyelv, mégis előrébb tart a filmgyártásuk.

Deák Krisztina:  A dánok és a románok őszintébben tudnak magukról beszélni, mint mi. Bennünk van megfeleléskényszer. Visszahat ránk, amit gondolnak rólunk.

Magazin: Az alkotónak önmagának kell meg felelnie?

Kepes András:Életem egyik meghatározó mondatát egy Salingernovellában olvastam. Az elbeszélő odaadja bátyjának az írását, aki ezt mondja: Nem pofás kis történeteket várok tőled, a zsákmányodra vagyok kíváncsi! Ez a mondat az egész pályámon végigkísért. Riportokban is a zsákmányomat kerestem, amit vagy ahogy talán csak én láttam meg. Ebben bíztam akkor is, amikor a Tövispusztát írtam.

Deák Krisztina:  Gyerek voltam, amikor meghalt az édesapám. A főiskolán az első filmemet az ő haláláról csináltam, de ebben nem volt semmi tudatosság. A moziban látva a filmet, rájöttem, hogy micsoda szorongás és gyötrelem volt a gyerekkorom ettől a kibeszéletlen tragédiától, és akkor, huszonévesen szabadulok fel igazán. Talán ez is lehet a film igazi értelme: átsegíteni a nézőt egy hasonló, feldolgozatlan traumán.

Kepes andrás

1948-ban született Budapesten. Tanulmányait az ELTE magyar–esztétika szakán, valamint a syracuse-i és a Stanford Egyetemen végezte. A Magyar Rádióban aGondolat-jel és a Láttuk, hallottuk című műsort vezette, a televízió ban a Stúdió, az Apropó, a Desszert, az Oázis, a Különös történetek és a Világfalu fűződik a nevéhez. Számos dokumentumfilmje és riportkönyve mellett nemrég jelent meg első regénye. Prima díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének birtokosa.

KEPES ANDRÁS AJÁNLJA

FILM - FEDERICO FELLINI: ORSZÁGÚTON

Az érzékenység és a durvaság kapcsolatkeresésének meséje.

ZENE - CESARIA EVORA

Természetes kisugárzású, gyönyörű világzene.

KÖNYV - GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ: SZERELEM A KOLERA IDEJÉN

García Márquez talán legjobb regénye, a mágikus realizmus csúcsa.

DEÁK KRISZTINA

1953-ban született Budapesten. 1977-ben lmvágódiplomát, majd 1982-ben lmrendező-diplomát szerzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1989-ben rendezte első játék lmjét, az Eszterkönyvet, ezt követte a Köd, a Jadviga párnája, A miskolci boniésklájd és az idei lmszemlén bemutatott Aglaja. 1992 óta rendez folyamatosan budapesti színházakban. Balázs Béla-díjas érdemes művész.

DEÁK KRISZTINA AJÁNLJA

FILM - TERRENCE MALICK: AZ ÉLET FÁJA

Igazi képköltészet, lenyűgöző felvételekkel.

KÖNYV - NÁDAS PÉTER: PÁRHUZAMOS TÖRTÉNETEK

Miután elolvastam, teljesen megváltozott az emberekről való gondolkodásom.

ZENE - ZBIGNIEW PREISNER

Fantasztikus lmzenéket ír, dolgoztunk is már együtt.

Forrás: Népszabadság Online

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.